A férfi kézilabdázás élvonalában a MOL Tatabánya KC, a 2024-25-ös szezon pontvadászatában, a negyedik pozíciót szerezte meg úgy, hogy a tavalyi idényben kiharcolt bronzérme során mindössze egyetlen ponttal szerzett többet a csapat. Idén az sem lett volna elég a képzeletbeli dobogó harmadik fokához.

A Kék Tigrisek bajnoki negyedik helyéről és a Magyar Kupában begyűjtött bronzérméről Sibalin Jakab edzővel, a távozó szakvezető jobb kezével beszélgetünk.

-A szezon kezdete előtt jelentős változások történtek a csapat háza táján – emelte ki beszélgetőpartnerünk. – Ugalde személyében új vezetőedző vette át a gárda irányítását, a kapusedző pedig Nagy Péter lett. Emellett seregnyi új játékos érkezett. A „maradók” listája majdhogy nem rövidebb, hiszen a Bányász kötelékében Maras, Topic, Enomoto, Krakovszki, Székely, Bartucz, valamint Dissinger szerepelt.

-Ez milyen nehézségeket jelentett?
-Amellett, hogy szerettük volna megőrizni az eredményességünket, új csapatot is kellett építeni. Ez a kettős feladat mindig nagy kihívást jelent. Hiszen, ne feledjük, a Tatabánya, a Veszprém és a Szeged után a magyar férfi kézilabda egyik meghatározó csapata.

-Az elmúlt évek, és az idei pontvadászat is azt mutatja, hogy a dobogó legalsó fokáért vívott csatában egyre élesebb a küzdelem, illetve egyre nagyobb a konkurencia. Nem?
-De bizony. Egyre újabb csapatok jelentkeznek be a harmadik helyra. Fixen nem is lehet azt ma már kijelenteni, hogy megszerezzük a bronzérmet. Persze törekedni kell rá. Ezt mi is megtettük. Illetve célként megjelölhető a dobogós helyezés elérése. Minicélként pedig ott lebeghet a szemünk előtt, hogy esetleg elcsípjük a Szegedet vagy a Veszprémet. Ami dicsőség, ám önmagában a végső helyezést nem befolyásolja.

-Mennyire erős ez az úgynevezett középmezőny?
-Annyira, hogy minden ilyen kaliberű együttes otthonából győztesen távozni egyre inkább bravúrnak számít. Ellenben ezek a sikerek már befolyásolhatják a gárda végső helyezését. Olyan nehéz pályákon nem szenvedtünk vereséget, mint Csurgó, Győr, Gyöngyös, Komló vagy Eger… Miközben az idei legnagyobb riválisunkat, az FTC-t egyszer sem tudtuk legyőzni. Ősszel persze még nem állt össze a társaság, így „könnyebb” dolga volt a fővárosiaknak. Tavasszal viszont hazai környezetben sem sikerült visszavágnunk. A múlt esztendőben 35 ponttal szereztük meg a harmadik helyezést. Idén csak egy ponttal szereztük kevesebbet. Ám most a harmincöttel sem „értünk volna célba”…

-Ön miként látja, mi volt az oka, hogy a Bányász lemaradt a dobogóról?
-Hullámzó volt a csapatunk játéka. Miközben voltak kifejezetten jó meccseink, mint a győriek és a csurgóiak kétszeri legyőzése, addig óriási kudarc ért bennünket a NEKA ellen, és Egerben is pontot vesztettünk. Lehetne sok mindenre hivatkozni, de az tény, hogy rendre sok volt a sérültünk, betegünk. Aztán szezon közben távozott tőlünk két játékos is. Fiataljaink pedig elsősorban edzéseken tudták segíteni a gárda felkészülését, a meccseken még nem támaszkodhatott rájuk a szakvezetés. Mivel olykor valóban kevesen voltunk, sokat kellett sakkozni a védekezés „összerakásában”, különösen középen. A jó védekezés ugyanis az első, és talán legfontosabb előfeltétele a sikerességnek. Enélkül ugyanis a kapusok tehetetlenek.

-A kupabronz némi gyógyírt jelentett az elveszített bajnoki harmadik helyezés okozta „sebekre”?
-Mindenképpen fontos volt, hogy megszerezzük a harmadik helyet. Ehhez persze némi szerencse is kellett, hogy a legjobb nyolc között ne a Veszprémet vagy a Szeged fogjuk ki ellenfelül. A bronzmeccsen aztán egy kifejezetten jó és jól küzdő Gyöngyöst tudtunk két vállra fektetni.

A 2025/2026-os idénytől új fejezet kezdődik a Kék Tigrisek életében: a MOL Tatabánya KC szakmai munkáját egy más összetételű stáb veszi át. A cél azonban változatlan marad: versenyképes csapatot építeni, amely méltó módon képviseli a klub hagyományait és szurkolóinak elvárásait – mind a bajnokságban, mind a Magyar Kupában és az Európa Kupában.
 

-Petrik József-