- Nem számoltam a heteseket, jöttek folyamatosan. Jó helyen álltam, jó időben, jókor. Úgy éreztem, hogy meg kell tolni a szekeret, mert elől kicsit nehézkes volt a játékunk. Hátul kellett összehoznunk valamit, hogy győzhessünk. Szerencsére sikerült. Küzdeni tudásból szerintem jelesre vizsgáztunk. Úgy gondolom van egy határ, ameddig el lehet menni és mi már a határ határán vagyunk. De még van egy meccs, mert megcsináltuk, amit meg kellett. Elmegyünk és lesz, ami lesz.

- Ez így megy? Fejben eldöntöd, hogy hozzá kell tenned valami plusszt és az jön? Előveszed az elmúlt száz év rutinját, vagy hogy van ez? - Szerintem ebben a meccsben benne volt valami. Belűről tudod és érzed, hogy igazán „fonalon vagy”. Persze nagyon jól is védekeztek előttem a fiúk. Lele Ákossal és Pordán Bálinttal akartam még egy meccset játszani, ezért is kellett nyernünk. A szombati egy olyan mérkőzés lesz, amit én már sokat játszottam. Nem mi vagyunk az esélyesei, minden mindegy alapon megyünk. Iszunk majd előtte egy jó kávét, aztán belefúj a játékvezető a sípjába és onnantól kezdve ugyanaz is lehet, ami most, itt.