tigrisek nem kezdték jól a találkozót, de a második félidőre teljesen átalakult a játék képe: felkeményedett a védekezés, összeállt a támadójáték, és a csapat megérdemelten harcolta ki a döntőbe jutást.

„Nem úgy kezdtük a mérkőzést, ahogy szerettük volna, ezt a félidőben megbeszéltük. Szerencsére úgy jöttünk ki a második félidőre, ahogy általában szoktunk játszani ebben a szezonban, és meg is tudtuk fordítani a mérkőzést” – fogalmazott a lefújás után Krakovszki Bence, aki azt is hozzátette: a csapat rendkívül boldog, hogy ismét döntőt játszhat.

A siker súlyát jól mutatja, hogy a Tatabánya 37 év után jutott újra Magyar Kupa-döntőbe. 1989-ben már átélhette ezt a klub, akkor épp a Veszprém volt az ellenfél – a párharc oda-visszavágós rendszerben zajlott, az első mérkőzést a Bányász három góllal nyerte, ám a visszavágón a veszprémiek fordítottak.

Most új fejezet íródhat.
A fináléban ismét a magyar kézilabda egyik meghatározó csapata, a ONE Veszprém vár a Kék Tigrisekre. A párharc esélyese papíron a bakonyi együttes, de a Tatabánya az elmúlt időszakban többször is bizonyította: szervezett játékkal, fegyelmezett védekezéssel és nagy szívvel bárkivel felveszi a versenyt.

„Nagy öröm számunkra, hogy győztesen hagytuk el a pályát és bejuthattunk a döntőbe. Ez nagyon fontos a klubnak és a játékosoknak egyaránt. Jó érzés, hogy hosszú idő után újra egy kis sporttörténelmet írhatunk Tatabányán” – mondta Tóth Edmond vezetőedző.

A kérdés már csak az: sikerül-e meglepetést okozni a fináléban?
A papírforma egyértelműen a Veszprém mellett szól, de a Kék Tigrisek az eddigiekhez hasonló elszántsággal és fegyelmezett játékkal lépnek pályára. Holnap jön a döntő, ahol csapatunk mindent megtesz azért, hogy megszorítsa a címvédőt és méltóképpen küzdjön meg a trófeáért.