A szabályok értelmében a Tatabánya idegenbeli döntetlennel továbbjutott, így bejutott a Magyar Kupa legjobb nyolc csapata közé.

A mérkőzés előtt is várható volt, hogy a válogatott hét komoly nyomot hagy a játék képén. Míg a Ferencváros több mint egy hetet készülhetett együtt, addig csapatunk mindössze másfél napot edzett teljes kerettel. Ennek ellenére a találkozó elején jól kezdtek a kék-fehérek, 6–8-ra is vezettünk, ám a félidő hajrájára kapkodóbbá vált a játék, több technikai hibával és kihagyott helyzettel.

A Fradi ezt gyors gólokkal büntette, és 13–10-es hazai vezetéssel vonultak pihenőre a felek.

A fordulás után a Tatabánya nagy tartásról tett tanúbizonyságot. Bár a Fradi többször is vissza tudott lépni két-három góllal, mindig akadt olyan tatabányai játékos, aki becserélve plusz energiát hozott, egy-egy klasszis megmozdulással visszahozta a csapatot a mérkőzésbe, legyen szó fontos góllal, labdaszerzéssel vagy kulcsfontosságú védéssel.

Az utolsó 7–8 percben már a Tatabánya diktálta a tempót. A végjátékban higgadtan, a megbeszélt figurát tökéletesen végrehajtva érkezett a gyönyörű, légipasszos akció, amely a döntetlent és egyben a továbbjutást is meghozta.

A mérkőzés után Tóth Edmond vezetőedző így értékelt:

„Gratulálok mindkét csapatnak, nagy küzdés volt a pályán. A jó játék most elmaradt – erre számítani lehetett a válogatott hét után –, de mindkét együttes hatalmas energiákat mozgósított védekezésben. A támadójátékunk nem úgy működött, ahogy szerettük volna, sok technikai hibát és kihagyott helyzetet láttam. Ennek ellenére végig meccsben maradtunk, még akkor is, amikor a hazaiak fölénk kerekedtek. A végén talán volt egy kis szerencsénk is, de óriási szívvel játszottunk, és mindig akadt olyan játékos, aki hozzá tudott tenni valami pluszt. Amikor nem megy a játék, akkor is kell valaki, aki mer vállalni, aki lop egy labdát, vagy épp fontos védést mutat be. Ez a mentalitás döntött ma, és nagyon örülök annak, hogy a csapat ennyire akarja a sikert.”

A vezetőedző hozzátette:

„A külföldi játékosok nem is tudták, hogy ebben a lebonyolításban nekünk a döntetlen is elég. Direkt nem mondtuk nekik, csak az utolsó időkérésnél furcsállták. A szünet ugyan rövid volt, de arra jó, hogy újra ritmusba kerüljünk. Hamarosan ismét találkozunk a Fradival, és az már más mérkőzés lesz. Most azonban ennek a továbbjutásnak örülünk.”

Székely Márton kapus így foglalta össze a történteket:

„Ugyanazt érzem, mint Edi: hatalmas küzdés volt, és le a kalappal a Ferencváros előtt. Az utolsó 5–7 percben őszintén szólva nem láttam, hogy vissza tudunk jönni, de óriási tartással játszottunk. Tavaly ugyanekkor azt mondták rólunk, hogy a Fradi jobban akarta a győzelmet. Most azt mondom: mindkét csapat nagyon akarta, de a végén talán mi voltunk a szerencsésebbek. Nagyon sok sikert kívánok nekik a bajnokságban és az Európa Ligában is, és nemsokára újra találkozunk.”

A Tatabánya tehát hatalmas erőről, hitről és csapategységről tett tanúbizonyságot, és a rendkívül értékes idegenbeli döntetlennel biztosította helyét a Magyar Kupa legjobb nyolc csapata között. A folytatásban is nehéz mérkőzések várnak a csapatra, de a Népligetben mutatott tartás és küzdőszellem biztató a közelgő sorozatterhelésre nézve.