A találkozó igazi küzdős rangadó volt, ahogy azt Komlón már megszokhattuk – a félidőben még 13–13-as döntetlen állt az eredményjelzőn, ám a második játékrészben a vendégek hosszabb kispadja és nagyobb lendülete döntött.

A meccs elején a Tatabánya kezdett jobban, ám a hazaiak hamar magukra találtak, és remek védekezéssel, valamint Ágoston Áron bravúrjaival szorossá tették az állást. A második félidőben azonban kijött a vendégek fizikális fölénye: a Tatabánya tempót váltott, és fokozatosan elhúzott. A hajrára már érezhető volt a komlóiak fáradása, míg a kék-fehérek friss erőkkel tudtak új lendületet vinni a játékba.

Tóth Edmond csapata „lefutotta” az ellenfelét – a tréner szerint pontosan ez volt a cél. A hosszabb rotáció és az energiafölény a végén kamatozott, amikor a Tatabánya végleg eldöntötte a mérkőzést. A lefújás után a vendégek öltözőjében felszabadult ünneplés kezdődött: mindenki tudta, ez a két pont kemény munkával jött össze.

A Komló részéről György László nem rejtette véka alá csalódottságát: csapata mindent beleadott, de a hajrában elfogyott az erő, és a játékvezetői ítéletek miatt is maradt benne feszültség. A kapuban remeklő Ágoston Áron ugyanakkor büszke lehetett a társaira – a hazaiak a rövidebb kispad ellenére is igazi bányászharcot vívtak.

A Tatabánya ezzel újabb rangadót húzott be, és megerősítette helyét a tabella élmezőnyében. A komlói győzelem újabb fontos lépés a cél felé – nemcsak pontokban, hanem csapategységben is sokat adott a kék tigriseknek.