– Korosztályos válogatottként végig jártad a szamárlétrát, innen egyenes út vezetett a felnőtt keretig?

– Aligha, bár valóban sokszor szerepeltem a serdülő, az ifjúsági és a junior válogatottban. Kétszer Az év ifjúsági kézilabdázójának is megválasztotta, majd a B válogatottban is szóhoz jutottam, de a felnőtt együttes az egészen más...

– Meglepetésként ért a szövetségi kapitány meghívása?

– Ezt nem mondanám, mert október végén jelezték, hogy meg kellene adnom az útlevelem számát, mivel számolnak velem a selejtezők során a válogatottnál. Minden esetre óriási megtiszteltetés volt, hogy a szövetségi kapitány, Sabate mester rám is gondolt. Hiszen minden sportoló arról álmodik, hogy válogatott legyen.

– Újonc létedre nem tűntél lámpalázasnak?

– Nagyon jól éreztem magam válogatott mezben a pályán. A Tatabányában ugyan elsősorban irányító szerepkörben játszom, de a kapitány elmondta, hogy elsősorban a balszélen számítana a játékomra, mert ott kevesen vagyunk.

– Milyen érzés volt, amikor a gólt szerezted?

– Remek, nagyon boldog voltam. Szerintem, egy újoncnak ez nagy dolog.

– Hogyan tovább?

– Még nem tudom, hogy Sabate mester miként tervezi a következő meccseken a keret kialakítását, de reménykedem, hogy lesz még lehetőségem bizonyítani.